űzött, hajszolt álom,
fejünk fölött köröz,
várja, hogy leszálljon.
Mert a mi szerelmünk
mintha nem is volna,
csak az árnya lebben,
s poros a porondja.
Mert a mi szerelmünk
esti mese, ábránd,
ott felejtett csöndváz
a magány tornácán…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése