Háttal állok már minden ragyogásnak,
minden mosolynak,
minden bűnnek.
Legbelül csupa múlt vagyok.
A sértődékeny evangélisták
lehettek ilyen elvadultak,
akik már a Holdnak is megüzenték:
fényeskedhetsz, barátunk,
de már csak nélkülünk!
Honnan sodródhat felém
ez a sebzett fölény?
Honnan és miért?
Talán, mert szemem láttára
öltek embert
s lőttek fejbe megsérült lovakat?
És fülem hallatára
esküdött meg jó néhány lángész,
hogy az esőcsepp is háborog
akár a tenger.
Ettől lettem hát ilyen sorsos ember;
átlátszó, mint egy ablak,
átlátszó, mint egy apáca,
s ettől kongattam meg hangosan
még a tulipánokat is...
tanuljatok meg végre föltámadni,
hisz a világ
minden gótikus tornya a tiétek.
Nektek azonban csak egy illatos
szivar kellett
egy még illatosabb háború,
hogy ne fakuljon meg
ez az élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése