Az ajtó előtt állva közénk ereszkedett
a fények függönyén a csöndes szó: lehet.
A fa alatt megálltunk, vállunk összeért.
Mennyből jött az angyal, s mi tudtuk, hogy miért.
Majd bontogattuk papírból a csodát,
az emlék metszőn tiszta, akár a jégvirág.
*
Felnőtté lettem. Az ajtó túlsó felén
most három kicsi arcon ragyog föl a fény,
s mindenem adnám, hogy érthessék a csodát:
Születésednek evangéliumát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése