...szinte már el is feledtük,
hogy tobzódott köröttünk a nyár:
körkörös zsongás ölelte a fákat.
Már csak ódon falakra írjuk vágyaink
megtépett gyolcsát. Tintánk kiszáradt.
Faág karjaink évgyűrűs vonalát
simítsd hát magadhoz szél kezeddel,
hogy földhöz tapadt, kósza álmaink
ködéből végül kilépjen az ember,
s a bánat a szívben bezárja öklét,
hadd moccanjon a csöndes öröklét,
és fölénk borul a decemberi Ég,
s Te adod: a tiszta lap ígéretét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése