Neked írok. Vagy talán magamnak rólad.
Vagy kitalálom, amit elhiszek.
Sírok minden emlékezésben.
Várom, mint gyermekkoromban,
hogy múljon a félelem.
Nekem már nem elég elbújni egy kőben,
vagy egy virág illatában.
Ébren akarok maradni.
Értem, hogy messze vagy,
de minden idegszálamban
ott remeg a hangod,
mint dallamfutamok,
vagy madarak repülése az őszben.
Homlokomig zuhan a szél.
Tenyeremet tartom felhőnek, madárnak.
Tavaszt és erdőt szívemre hordanak,
hogy felöltözzek neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése