Arany János ismeretlen verse
Szöghajamat megsimítom,
igazítom már a kendőm,
lépdelek a fagyott úton,
a nagytemplomi kerengőn.
Segíts meg, Uram, Istenem.
Mondják azt, hogy gyilkos vagyok,
suttogják a gonosz népek,
a lepedőm tisztán ragyog,
így aztán kegyelmet kérek.
Segíts meg, Uram, Istenem.
Ne beszéljen rólam senki,
az Ég úgy is megítél majd,
engedjetek tiszta lenni,
aki előtt mind fejet hajt.
Segíts meg, Uram, Istenem.
Mosom leplem majd' naponta,
nem lát azon senki foltot,
hogy ott bárki vére volna?,
kiabálják vén koboldok?
Segíts meg, Uram, Istenem.
Fagyott úton leborulok,
a nagytemplom fölém hajlik,
szöghajamról az a kendő,
véres-vörös földre hullik.
Segíts meg, Uram, Istenem.
Szöghajamat megsimítom,
felemelem a keszkendőm,
s felállok a fagyott úton,
a nagytemplomi kerengőn.
Segíts meg, Uram, Istenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése