Kifosztva a város egyik peremén
a szoborra némán hullt alá a fény.
San Diego szíve még egyre lüktetett,
míg messzire sodródott a négy vásott gyerek.
Kezükben a kő sápadt nyomot hagyott,
sajgót, sikoltót, rettentően nagyot.
Állt a Krisztus szobor csonkán, csöndesen.
Ő mégis úgy akarta – a végszó más legyen.
S a szobor alá később e mondat íratott:
Én karok nélkül állok. Ti vagytok a karok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése