Ide-oda tolatnak,
Ugy löködik az embert
Végén a nagy vonatnak.
Taszitják erre-arra,
Lökik előre-hátra,
Kiguritják kegyetlen
Egy messze vakvágányra.
S marad a vakvágányon
Kitaszitva, kilökve,
Elfeledkeznek róla
És ott marad örökre.
Ottmarad hóban, vizben
Télben, nyárban, tavaszban,
Mig közelben vad gyorsok
Hasitó füttye harsan.
Lassan megeszi rozsda,
Nincs hangja, hogy beszéljen,
Csak kerekei elé
Álmodik sint az éjben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése