Nézd, derűt száz tarka sugár ad,
Kirepül a sárga erdőkből
Csillanó szárnnyal a madárhad.
Nézd, fanyar, jó illatot szórnak
Az agg szőlők a venyigéken
S az öreg dombok felragyognak, -
Így kell, szívem, meghalni szépen.
Olyan az élet, mint egy álom -
Hát álmodjuk piros szeszéllyel,
Zárjuk le, mint a kedves tájak,
Ha ősz küldi derűjét széjjel -
Aranyos intését az évnek,
Hogy véget ér már nemsokára -
Mint egy tüneményes, halk ének,
Mely meghal csöndben - s nincs halála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése