Tiprom alattam a létet: a hosszú hólepte útat.
(Bús a szivárvány a hóhideg, holtfehér színben).
Létem a létben: tétova árva lábnyom a hóban.
Bárki mögöttem jön, megelőzhet. Mindegy. Nem sietek már.
Esteledik... ennyi az élet. - És ez így jól van.
1923 december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése