elhanyagolt, lyukas cipőben,
kezében hervadt virágcsokorral,
fején kócos hajkoronával.
Mint a jobb helyekről
eltanácsolt iszákos rokon,
farba rúgott házaló vigéc,
kukában kotorászó öregasszony.
*
ködsisakban ködruhában álldogál
torz árnyék a koponya belső falán
*
Kezdetben volt a tűz, a lendület,
kezdetben volt az önhitt vallomás;
maradt a szégyen, az üres papír,
maradt a döbbent hallgatás.
*
Idősebb vagyok,
mint a kő,
mint az út pora,
még néhány hónap,
s idősebb leszek,
mint volt anyám,
sose kívántam,
s ide jutottam,
a testi romlás stációi
várnak reám.
*
Ez a világ megérett már a pusztulásra,
így szólt, majd eltávozott az angyal.
*
Van, aki fél, rejtőzködik és hallgat,
van, aki locsogással tölti idejét,
van, aki önimádatba dermed,
de te haszontalan dolgokkal ne törődj.
*
Üresség és közöny fészkel szivemben.
Amit reméltem, már nem remélem.
Amiért harcoltam, zavaros hóbortnak vélem
Valaha törekedtem a megváltó gesztusokra.
Ma már csak az ép eszemet védem.
*
ha szólítasz
itt vagyok
engedelmes és türelmes szolga
zúgolódás nélkül várom
hívó szavad
*
És folytatódik a hercehurca
a kimerevített pillanat után.
Gyufasercegés, cigarettafüst,
köhécselés, aztán szipogás.
Konvencionális, lassú mozdulatok.
Bámészkodó, orrát turkáló kamaszfiú.
Amikor az útkanyarból visszanézek,
már üres a tér, csak a köd szitál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése