Keresztes Ágnes: Őszinteség

Már voltam botránkoztató
s botránytól rettegő is;
tudom, hogy néha bűn a szó,
a hallgatás megőriz,

de inkább vádoltam magam,
mint hogy megbújva éljek,
míg beragyognak súlyosan
negérdemelt erények.

Válaszoltam mindenkinek:
mikor, miben hibáztam.
De nem sok jóságban hiszek
– s nem minden lázadásban.

Beney Zsuzsa: Sírfelirat

A rózsának, mely veled ébredt,

hamuvá hült hó parazsa.

A kristály tó, ahonnét ideszálltál

tavaszi sár-pocsolya.

Ég s föld közt leng cérnagyökéren

életed pillanata.

Gyurkovics Tibor: Dob

Egészen sárga a virág,
zuhan a nap, fejünkre száll,
vízbe lógatjuk lábunkat,
ülünk a mólón, nyár van, nyár.

A víz dobog, mint könnyű dob,
a mohó napot elnyeli.
Szeretlek. Égre-földre már.
Nincsenek feltételei.

Gyurkovics Tibor: Csere

Szerettelek mint szám szerint való
emlékeim – dugdostalak magamban
aki vállaltál mindenféle kínt
s asszonynak való szenvedést miattam

Szerettelek előszámlálható
kínom miatt csattanó nevetésed
sűrű kontyod a természetességed
belém nyilallt mint fák között a hó

Szerettelek! Tornác voltál nekem
hová öröktől a falura vágytam
szerettelek a lenvásznon az ágyban
tapadva és vízszintes-melegen

Egyenként tudom mosolyaidat
dió-szemed ködölő rebbenését
tenyered ráncát ápolónő ruhádat és még
valamit amiért tudtam hogy ki vagy

Szerettelek még előszámlálhatatlan
dolog miatt szagod ösztöneid miatt
mert tudtad mint mindenki aki ad
hogy amit adtál – visszaadhatatlan.

Gyurkovics Tibor: Arc

Bejön egy arc és nem megy többet el.
Egészen behajol a képbe.
Tapogatozó ujjunk alatt ver
a homlok érverése.

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Nem néztük jól meg az ablakkeretben.
De tarkójára tűz a nap
és értjük őt már egyre fényesebben.

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Szabálytalan az orra, szája,
de közelebb jön s pontosan
kirajzolódik mindegyik vonása.

Mert hátulról kap megvilágítást,
hogy fölragyognak könnyű ujjai.
Bejön, leül, levetkezik.
És nem tudjuk már elbocsátani.

Gyurkovics Tibor: Vágy

Ami után kapkodsz, elvész,

amit elengedsz, megfogod.

Karodba röpülnek a fecskék,

s magadra hagynak a csillagok.

Gyurkovics Tibor: Finis

Az ember végül egyedül
akar meghalni menekül
szerelmei szerettei
kicsinyei porontyai
őrületei gondjai
az egész élete elől
Amikor majd nem létezem
senki se fogja a kezem!

Ágai Ágnes: Nevetve jöttem a világra

Nevetve jöttem a világra,

tréfának véltem az egészet.

Aztán gondosan, szépen, türelemmel

megtanítottak sírni.

Most már megy folyékonyan.

Utassy József: Ragyogásban

Aj, hogy ragyog rám ez a
       szikrás hómező ing!
 Ilyen ragyogásban tűnt el
       apám is, most ő int

 a hadak útjáról felém.-
       csillag öt ujja,
 zubbonyát a zörgő zöldet,
      fújja a szél, csak fújja.

A teremtés csodái - Gombák

mushroom time lapse

Pierre Emmanuel: Novemberi száműzetés

Megyek. Omló hajad zápora elkisér még,
s te máris elveszítesz örökre, kedvesem!
Ki az, ki visszatért valaha is? Egy éj -
léptek nesze a múlt jajongó kavicságyán!

Egy lomb szédülete! - De soha a fasor,
soha a tél fele igyekvő szerelem.

Magányos zongora kesereg a vidéken,
s én loholok vakon, kalapomat letűrve,
mig ellep tétován s alámerül november,
könnyeim télvizében mig arcod elmerűl.

És visszatér oda, honnét nincs visszatérés,
örökre eltemetve és temetetlenűl
a kezdet és a vég ködtenger-fenekére,
hogy harminc év után is kisértsen odalent.

Pilinszky János fordítása

Bódás János: Altató

Nem fogysz ki barátom a panaszból,
hogy altató nélkül el nem alszol
és amíg a sok tablettát szeded,
észrevétlen magadat mérgezed.

Sokkal jobb szer az, amit én tudok
(s igazolhatják tudós doktorok)
kéznél van mindig, pénzbe sem kerül,
de tőle szív, lélek elszenderül.
Csodaszer ez, nálam mindig hatott,
esténként te is kipróbálhatod:
imádkozzál! mond el, mi bánt, mi fáj,
s mint repülőgépről nézve a táj
kitárul, te is tárd ki magadat
az Úr előtt, mondj el mindent Neki,
a bűnödet, mi lelked égeti,
a hálát, mivel Néki tartozol,
s észre sem veszed, míg imádkozol:
Isten békéje a szívedre száll,

s már alszol, mire Áment mondanál.

Keresztury Dezső: Mindig velem vagy

Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek; újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszaszív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.

Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintet,
bőröd meleg színéből, szád izéből,
ölelésedből, csípőd halk ívéből
újrateremtelek

Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a víz, színéről
szemed néz vissza rám.

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

Derek Walcott: Szerelem szerelem után

Eljön az idő,
amikor ujjongva ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,

s azt mondja, ülj ide. Egyél.
Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet
önmagának, az idegennek, aki szeretett

egész életedben, akire fütyültél
egy másikért, aki kívülről ismer.
Vedd le a polcról a szerelmes leveleket,

a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.

Devecseri Gábor fordítása

Szabó Éva: Indulás előtt

Csomagoljunk
legyünk útra készen
mielőtt minden
eltörik egészen
hisz oly kevés
mit vinni kell
egy „megérte”
egy „hinni kell”
egy szerelemtől
fényes pillanat
a sárba süppedt
kő alatt
a sötétben
egy résnyi fény
élétől
megsebzett remény
mert valami
végérvényes rend kell
ha nagy útra
készül már az ember
tudván
hogy akkor sem néz
hátra
ha nevét valaki
még egyszer elkiáltja