2017. november 26., vasárnap

Bertók László: Megírjuk a szép, régi verseket

Beszakadtak az őszi tölgyesek
mint egy vezércikk, magányos a táj,
erdő mélyéről nézem az eget,
sorok között is mozdul a határ,

belátható lesz minden, ami fáj,
megírjuk a szép, régi verseket,
s míg a lap alján köröz a madár,
sírni vagy lőni egyaránt lehet,

de éjjel apró hirdetéseket,
csillagokat nyit fölénk a homály,
költemény lesz, hogy csodák nincsenek,
aki nem csügged, az hazatalál,

hogy a temetőkapun is az áll,
nem fejeződött be, csak vége lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése