Otthonom nemcsak
a kalászos róna,
a dűlőutak mentén is
egyenesen állok,
s parlagnak, rétnek díszére válok.
Egyesek azt mondják,
csak közönséges gyom vagyok,
de Te, Uram, tudod,
mennyi gyógyírt tartogatok.
Egy-egy nemesebb rokonom
ott nyílik százféle színben
a kerti ágyásokon.
De én itt, a szabadban,
talpig lilában,
a búzavirág és margaréta
társaságában
Salamon minden pompáját
túlragyogom.
Ne vedd zokon,
hogy a szellőbe ezeket suttogom,
de mindezt Tőled tudom.
Ünnepí díszben hirdetem
remekül teremtett világod,
nagyságod és örökkévalóságod.
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése