Oly megadóan mint a lét
Lépi át önnön peremét
Jó volna halni boldogan
Nem a születés nehezét
Érezni de a gyönyörét
Nem ütne hangosan az óra
Csak a holtponton átbotolna
A pillanat a végtelenbe
S úgy tovább
Add meg Urunk egy szép halállal
Az újrakezdés mámorát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése