(Pilinszkynek)
Te, aki vagy, de rejtve a jelekben ,
tudom, hogy egyszer meglátlak valóban,
és tudom, minden készület ezért volt:
a néma harc a csönddel és a szóval.
Ezért kellett az arcokba merednem ,
és elfelednem végül minden arcot.
Hogy a káoszból tisztán földerengjen,
izzó kontúrral váljék ki az arcod.
Ezért feszült kínná a némaság
a számban. Hogy majd akkor azt, ami
vagy, azt a legvégső jelentést
a csönd előtt ki tudjam mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése