Tavaszéj hajnalán
derengő-kék egek,
nyíló ajkadon
ébredek.
Nyári éj hajnalán
duzzadó vágy, meleg,
megcsókolom a
testedet.
Őszi éj hajnalán
harmat, bú pereg,
megcsókolom a
szemedet.
Téli éj hajnalán
a fény szendereg,
megcsókolom a
kezedet.
Halálom hajnalán,
amikor elmegyek,
megcsókolom a
lelkedet.
1 megjegyzés:
Megható, őszinte vers és milyen igaz ott, ahol igazi érzelmek vannak.
Több Csáky vers érdemelne online elérhetőséget.
Gratuláció! Mint ős győri. Dr. Faragó László
Megjegyzés küldése