szögesdrót igék sorakoznak.
A nem hajlóknak, a megtartóknak,
jaj azoknak.
A rabruhás, tiltott szavaknak,
a konformból kihulltaknak,
a dolgokat néven nevezőknek,
jaj azoknak.
Mikor már semmi sem az, ami,
hiába akarnád mondani.
Szavad, ha szólsz is,
visszafordul,
cserepes szádba belecsorbul.
Jaj azoknak,
a megtartóknak, a nem hajlóknak,
igéből bölcsőt faragóknak,
a szakadt égboltot foltozóknak,
jaj azoknak.
2 megjegyzés:
Kedves Blogger,
megtisztelt azzal, hogy versemet segíti abban, hogy minél többen olvashassák. A facebookon megjelen szövegbe hiba csúszott. Helyesen: konformból.
Kérem, javítsa. Előre is köszönöm.
Aknay Tibor
Kedves Tibor! Köszönöm az észrevételt, javítottam.
Megjegyzés küldése