2017. december 10., vasárnap

Szekeres Mária: Telehold előtt vízkeresztkor 

bolond idők. mibe kapaszkodjak?
béke úszik szívembe és sajgó fájdalom.
bolond idők. kapaszkodom.
a magány már nem fáj nagyon.
ez más fájdalom. a csönd kívül
a hideggel egyesül. kopasz ágak
csontváz ujjai ma még madarakat
ringattak, a kis cinkék az ablak alatt
örültek egy-egy magnak, a melegtestű
vadgalambok burukkoltak a diófán.
most éjjel, és a Hold hízik az égen,
holnap telehold. a lelkünk remeg
ebben a fényben és talán óvón
vigyázzák álmunk a halottak hangtalan
tanácsaikkal míg a szeretet ellen
érzéketlen és kegyetlen támadás
húzódik  családjainkban, s a béke
fegyvere kényszeríti majd térdre
a kísértőt. ó, kisded, már menekülj,
s ti napkeleti bölcsek, örömmel szívetekben
térjetek otthonaitokba.
bolond idők. a béke a szívekből száműzött?
bolond idők: ütések zuhognak Rád, Uram.
a napkeleti bölcsek, mi lesz, ha hazaérnek?
hogyan tovább, most, Uram?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése