hogy megoldja azt,
amire a lélek képtelen.
Cselekszünk.
Nyitott ablakban
szellőző ágynemű,
frissen főzött kávé,
vasalt ing.
Havi kétszáz fix.
Mégis tavasszal és nyáron is
tél dermed a lepedőn,
a hideg és a félelem az úr,
és hogy enyhüljön,
anyára gondolunk.
Anyára gondolunk,
és látunk egy nőt
magunkban —
meglapulva élünk.
Akarásaink céltalanok,
mégis frissen vasalt
ingben lépünk ki az ajtón.
Mintha lenne cél,
mintha lenne fény,
míg gyenge szívünk
a létért dobog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése