vadak járnak és szellemek.
Egy este majdnem utolértem,
de nem hagyott üzenetet.
Amerre elment, meghajolnak
tört árnyékuk fölött a fák.
Annyi mozgás maradt a térben,
amennyit elbír a világ.
Amerre elment, arra virrad
a szentek minden éjjele.
Nem riaszt el a végtelenség
s a szürke ég ítélete.
Nem riaszt semmi. Összetörve
hurcolom az emlékeket.
Ha egyszer elment, arra járok,
ahol nincsenek útjelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése