Szél villog. Február fagya
dideregtet még, vacogtat.
Födél kéne, meleg égbolt:
hajlék hajléktalanoknak.
Gyere, ne késlekedj, Tavasz!
Arcuk fakó, szemük bágyadt.
Tizedeli őket a tél:
úgy hullnak el, mint az állat.
Süss föl kikeleti szép Nap,
melengesd szívüket ingyen!
Térdre rogynak színed előtt,
mert nekik már te vagy Isten,
már csak te vagy nekik Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése