túl az Idő csillagtörvényein,
mely fölött a Hold, a Nap
díszlet csak, halott ékszer.
Nem él ott más, csak a volt:
a múlt kifakult
arca csak.
Odáig ível,
és küszöbén zárul
utunk,
ahonnan nincsen visszatérés,
ahova végül eljutunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése