állok itt, üres kézzel.
Amit adhatnék, megfoghatatlan,
szétporló virágszál.
A mocskos pofájú szörnyek ellen
egyetlen illatozó rózsa.
Por és hamu lett minden egyéb,
hiába igyekeztem.
Az évek során csak erőm fogyott,
kudarcaim szaporodtak;
de ezt sértetlenül megőriztem, őrzöm,
s így nyújtom át.
Nincs valóságos teste és formája,
lángol mégis mint a foszfor.
Az erőszak ellene semmit sem tehet.
Ez a törékeny semmiség
erősebb mint a pokol hatalma,
erősebb mint a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése