2020. október 28., szerda

Szabó Lőrinc: Emlék a szivednek









Sose daloltam rólad: köznapi 
nyelven szól ma is idegem s agyam: 
az édes látomást, mely benne van, 
teljes természetesség hozza ki: 
te hozod ki: költőd nem pengeti 
lantját, de vizsgál s ítél, ahogyan 
a lélek orvosa, s szava olyan 
biztos, mint a számok képletei. 
Rím s ütem nem halott kellék: csodát, 
zenét akar: arányt, s szimetriát: 
formát, életet: ahogy a virág, 
a sejt, s a kristály. Modorról, s keretnek, 
ennyit. A többi? Emlék a szivednek: 
az, hogy szerettél, s szeretlek, szeretlek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése