2020. október 20., kedd

Mezei András: Vedd őket, Uram…

… akik arcuk verejtékével 
keresik kenyerüket meg – Éva bűne miatt, 
e milliárdokat ne űzd vissza, Uram, 
a Paradicsomba, mert jó a munka. 
Betölti az űrt, mit Te adtál. 
A tétlenség iszonyatánál jobb a robot 
mint csendőr, mert az ember vagy öli magát 
droggal, vagy önmaga öl.  

Vedd őket, Uram, és adj az embernek 
mesét, nyugalmat, adj a kezének 
dolgot, Istenem, mert fél, szűköl benn, 
s hogy milyen vérszomjas, ha retteg, ismerem.  

A kuka fedele alá tedd a maradék kenyeret, 
hogy aki ott kutat, találja meg. 
Ki gyümölcsfájának fölső ágain a termést 
meghagyja, s a bibliabeli parancsra 
maradékát adja a szegénynek, vedd a gazdától, 
Uram, jelképesen, mert lentről nézve az alma 
kitakarja a hajnalcsillagot annak, ki éhes, 
ott fönn a szeretet ragyog.  

És annak alatta, mit zálogba vettek tőle, 
éjszakára add vissza köntösét a szegénynek. 
Tagjai meg ne gémberedjenek. 
Álma bele ne fagyjon. Jól alhasson a kövön,  

mely párnája. Feje le ne koppanjon. És addig is, 
amíg fölébred majd, lajtorját állítva álmában, 
a magasságon túl találjon támaszt, mert 
jaj a kegyetleneknek. 
Nem tapintják, nem látják, mi 
egy-egy köntösnyi hiány, adósság. 
Legalább éjszakára takard be a Te fiadat, 
mert az ő meztelensége teremtésed 
begyógyíthatatlan fekélye, Uram, 
halld meg könyörgésemet. Könyörgésüket.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése