tovaiszkoló pillanat
sírni kezd a magányos tölgy
s a rakoncátlan kis patak
csillag könyököl a hegyre
reggeltől fél az éjszaka
szél költözik a nevedbe
nem tudod kihez mész haza
a földön szétszórt lábnyomok
égen a dagadt képű hold
olyan szép ez hogy fájni fog
súgja hang ne várj ennyi volt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése