Éjnek évadján vagy fények mögé rejtőzve,
járkálhat egyik életből a másikba,
engedelmeskedve a félelemnek, követheti
a költészet játékos parancsát, de reggelente
csak saját haját moshatja meg, egyetlen
arcot borotválhat, végtelen ideig
csak ő várakozik a kórház folyosóján,
míg szerelme szívébe fölvezetik a katétert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése