Gergely Ágnesnek
és szava tükör még, nem ítélet,
aki tudja, milyen, ha mocsarában
nem kap levegőt a lélek.
Dicsértessék, aki nem vet el,
ha venyigeként szórhatna tűzre,
aki azért jött, hogy az elveszettet
nyájába gyűjtse.
Dicsértessék, aki öröktől tudja:
mézragadású a gonosz szava,
aki a vályúk szennyén átvergődőt
befogadó haza.
Jelenléte fénybe vonja
a születést, és a sírok csendjét –
Akit naponta tagadunk, megfeszítünk,
dicsértessék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése