ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
hogy minden leptem gyötrelem.
Súly, súly rajtam, bénaság,
ellökném, rámakaszkodik,
mint egy tölgyfa a gyökerét
vállamba vájja karmait.
Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szíve.
Ha elröpülne egy napon,
mostmár eldőlnék nélküle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése