Nem ülhetnek már az asztal körül,
s ha számolom szaporodó hiányuk,
nélkülük még a nyári kert is űr,
nem hallatszik fülemben a madárdal,
ilyen csönd lesz, ha majd megáll a föld?
most még mozdul a hársfa egyik ága,
s ahogy kilendül lombjából külön,
ezüstöt hány a levelek fonákja,
rigó húzódott sűrű árnyékába?
váratlan fuvallattól nehezült?
vagy az angyal jött vissza valahára,
hogy ne érezzem magam egyedül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése