meggörnyedve vagy lelapultan mezőgazdasági
felszerelésük összhangtalan terhe alatt
a férfi az étkezőkocsiban,
Wyomingot nem vette észre,
csak arról tudott, amit el akart felejteni,
arról, ami annál szorosabban tapadt hozzá, mennél inkább el akarta veszíteni.
Valahányszor egy kocka kinyílt, a másik bezárult.
De ő be volt zárva koponyájának levegőtlen dobozába,
és csak testének érzékszervei,
mint a szem, a száj, az ujjak és
kurtán szólva a nemiség,
adtak neki módot a menekülésre.
Igen, mert föllázadt a zárka ellen,
jegyet váltott egy másik állomásra,
nevet változtatott, ismeretségének körét kibővítette
új arcokkal,
de azok kiábrándítóan hasonlítottak az addigiakhoz.
És most a vasuti étkezőben
várta, hogy a mozgás
legördít egy követ a szívéről.
De a kő vele utazott,
felszállt a manhattani vonatra, jelen volt
még Chicagóban, jelen volt még St. Paulban,
jelen volt még Chayenne-ben,
már úgy látszott, transzkontinentális kirándulásra indult.
Mellényén babrált,
óráját kihúzta zsebéből,
levette a láncot
kigombolta a három felső gombot,
de a súly megmaradt.
Láthatatlan poggyászt vitt magával.
Tűnődött, hogy érezné magát anélkül:
nagyon könnyűnek? Sőt anyagtalannak?
Igen, talán anélkül
egyáltalában nem volna szüksége vasuti
közlekedésre: fajsúlyát teljesen elvesztené.
Fényes csillámlások
a hatalmas déli napsütésben Wyoming fölött
jeleznék légi átkelését.
Egy finom, önelégült zümmögés a ragyogó légburokban
alighogy tudtul adná jelenlétét az idegeneknek.
De most és egyelőre még mindig a finom
és színtelen marha- és gabonakivonatot
tartalmazó erőleveses csészével maga előtt
az izomlazítás
jóga módszerét gyakorolta,
és mint elszakadt húrt, elengedte önmagát.
De még mindig összeszorította száraz ajkát,
miközben tekintete továbbra is befogadta
száguldó sürgönypóznák értelmetlen egymásutánját.
Vas István fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése