2023. június 11., vasárnap

Böröczki Mihály: Disznóölés




Micsoda telek voltak. Fájt a jég. 
Éles kékjétől fölhasadt az ég. 
Így költött egyszer föl a lámpafény 
gyerekkorom dérverte reggelén. 
A ház fölkészült. Élezte a kés, 
hogy ünnep lesz. A nagy disznóölés. 
A szép nap előtt gondos hónapok. 
Vödör moslék. Mustra, hogy jól lakott. 
Szűk vacsorákból vastag krumplihéj. 
A kukoricadara. Meleg éj. 
A disznóvisítás. A rémület. 
Nagy szalmahalom szívta a tüzet. 
Csak lestem. Néztem. Szikrát szórt az üst. 
És kezek tettek-vettek. Fölfeküdt 
a négylábú asztalra a jövő. 
Belekóstoltam. Ízlett az idő. 
Úgy déltájt már az első falatok. 
S a boldog száj. Evett és harapott. 
A friss belekbe hús, meg töltelék. 
Sütött a tél és megenyhült a kék. 
Meg annyi minden. Kapkodtam fejem, 
hogy esztendőnkre javunk meglegyen. 
A tepertő. Az estet sercegő. 
S a fehér zsír. A kenyérszerető.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése