Nyilvánvaló, hogy egészen fiatalon,
sőt, talán már gyermekkortól az élet
a feladat. Igen, ezt kell megoldani.
Először Scott kapitány vagy esetleg
a Wright testvérek mintájára.
De akár a villanymotort feltaláló
Jedlik Ányos is számításba jöhet.
Aztán később nem éppen ilyen
egyszerű. Viszont a cél továbbra is
ugyanaz. Az élet. Hogyan kell szeretni?
Szabad-e gyűlölni? És ha igen,
mi jogosít fel a gyilkos haragra?
Élni nagyszerű. Csak az árnyékolja be,
hogy ugyanakkor feladat is. Feladvány.
Persze semmiféle ráadás nem jár érte.
Napi kötelesség, hogy élet legyen
az életünk. Hogy életnek mondhassuk.
Nem jónak, de nem is rossznak,
nem boldognak, nem boldogtalannak.
Ebben az esetben nincsen szükség
semmiféle jelzőre. Majd egyszerre
megváltozik minden, pedig majdnem
eljutottunk a megfejtésig. De most már
nem az élet, hanem a halál a feladat.
Ne tessék megijedni, nem úgy.
Nem erőnek erejével. Ellenkezőleg.
Keresni kell ismét a megoldást.
Hogyan lehet felejteni? Szabad-e
emlékezni? Példamondatokat kell írni.
Vagy akinek van tehetsége, verset is.
Amit megírunk, azzal nem többek,
hanem kevesebbek leszünk, hiszen
a szó szoros értelmében belőlünk van,
akár kimondjuk, akár papírra vetjük.
Ez az igazság. És ez is a cél. Fogyni,
kisebbedni, gyengülni. Készülni
fáradhatatlanul. Dolgozni rajta.
Mindig. Mert sem az élet, sem a halál
nem érhet váratlanul minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése