Halovány fénye, mint a köd, dereng,
Alvó kísértetek a kerti fák,
Haldokló hold virraszt a csönd felett.
Mintha megállott volna az idő,
Tán Csipkerózsa kertje ez,
A hallgatás már szinte rémitő.
Tán álmodom vagy ez csak mese lesz?
Elnémultak a szűkölő kutyák,
És nem szólnak a harsány kakasok,
Nem jár egy ember és nem mozdul ág,
És alszik hálójában is a pók.
Oly gyönyörű ez és félelmetes,
Egy hangot kérek tőled, ó, világ,
Már azt hiszem, a végítéletes
Angyal próbálja majd a trombitát.
(1934)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése