Szabolcsi Erzsébet: Kezedben alszik...

Kezedben alszik még napom, 

kezemben őrzöm illatod. 

Holnapról álmodik szobám, 

s bekopognak a tegnapok. 

Ködöt termett reggel a tél, 

zúzmarát szült a pillanat.            

Húzd magadra álomlepled,                                

örülj, hogy ennyi megmaradt.