**
Elkormozzák az eget.
Jeges eső fenyeget.
Esztendeim komolyodnak.
Komolyodnak, feketednek,
Fogy a piros, fogy a kék,
Öreg legény, van-e még
Olajod a kerekeknek?
Győzöd-e még ezt a beste,
Ördöghasból kivágott
Haramia világot
Megáldani minden este!
Meddig győzöd egymagadban:
Emberesre mosdani
Képedet a mostani
Szennyektől a csepp patakban,
Az imádság patakában!
Az sem a szép régi már:
Zavaros is, el-eláll,
(Dögöt görget mostanában).
Meddig győzöd türelemmel
Az Úristen türelmét?
Futja-e még kis elméd,
Hogy az ember mégis ember!
Hinnél-e a Hitetőnek?
Avagy állod: az a jó,
Amit az Isten kiró
Akkordmunkát az időnek?
Érted-e még, hogy nem érted
Ami nem is értelem, -
De ami van idelenn,
Mégsincs másért, csak teérted!
(1942. augusztus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése