Majd nevem.
Ismerős szemek, illatok
Vesznek majd körül.
Már nem kavarog a táj,
Nem íródik a mese.
A történet véget ért.
Reggel van egy buszon
Európa peremén
S otthonra gondolok.
Ott vár család, gyerek,
Jóbarát, kultúra, zene,
Megannyi hosszú éjjel,
Napfelkelte, tavasz, remények.
És a hömpölygő Duna,
Mely úgy hiányzik már...
Nem utazok majd sehova,
Hadd ismerjen meg újra hazám!
Nem könnyű magyarnak lenni
A mai világban, tudom.
De leszek inkább apám házában valaki,
Mint egy senki a bérelt Nyugaton!
Szelíden mosolyog a tükör.
A győztes biztos nyugalmával.
Otthonra leltem végre a Földön.
Hát újra megleltem hazámat!
Cardiff, 2015. tavasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése