A lelkem hallgatás –
és ahogy békésen állok, meredten
mint kőaszkéta,
úgy tűnik,
hogy cseppkő vagyok egy óriásbarlangban,
melynek az ég a boltozata.
Lágy,
lágy,
lágyan hullnak a fény
és nyugalom cseppjei – szakadatlan
az égből
és megkövesednek – bennem.
Balázs F. Attila fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése