2021. december 3., péntek

Weöres Sándor: Agónia

Ha meghalok, ki hal meg 
velem, helyettem? 
Azt, akiért aggódtam 
(nem tudom, én-e, más-e) 
valahol elvesztettem. 

Olyan sílányra sorvadt, 
olyan párába olvadt, 
se valaki, se senki,   
hogy akár él, akár hal, 
nem lehet észrevenni. 

De énné kényszerit majd 
a haldoklás állkapcsa, 
hogy magam holtát haljam, 
mert akiért aggódtam, 
már rég nincs jelen ottan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése