Sós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad,
Futnál hozzája bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön,
Futnál hozzája szüntelen, de valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: mosolyognál az elesettre
S nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve,
A csüggedőkre biztatón, a lányokra ingerkedőn
Mosolyognál szíved szerint, de valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: lehetne felbujtó az álom
S nem csillapító szunnyadás koncul kapott, kényelmes ágyon,
Álmodhatnál egy igazit vetetlen, parttalan mezőn,
Álmodhatnál, mert volna mit, de valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: forró igazra nyílna ajkad,
De mielőtt kimondanád, engedsz a langyos féligaznak,
Hisz a gyermeknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn,
Lehetnél hős, nemcsak derék, de valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségek
Miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet,
Pedig adódna még idő kifogni az adott időn,
Igen, adódna még idő, de valami mindig közbejön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése