Vészi Endre: Lehunyt szemmel

Lehunyt szememmel 

védem magamban azt aki voltunk 

lehunyt szememmel 

az optikát 

szélfujta utcák tavaszi fák 

ezüsten metszett jéglemezek 

hunyt szemem mögött sértetlen a kép 

az idő már soha nem bonthatja meg 

arcodnak gyönyörű szerkezetét