valamikor
ezer lábbal
léptem
ezer szemmel
láttam
ezer füllel
hallottam
tízezer kézzel
fogtam
százezer ujjal
tapintottam
erőm
eget ostromolt
most
botladozom
emésztő napod alatt
zsákhordó
aki nehéz súlyt cipel
lábam
megroggyan
vakon
a látásra
süketen
a hallásra
bénán
a fogásra
zsibbadtan
a tapintásra
erőm elpárolgott
emlékeim
lakatként
önmagukba csukódnak
fejem fölött
a nap kialszik –
bűnhődnöm kell
mielõtt az éj fedele
reám csapódna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése