Nagy Lászlónak
ki tartja ébren a csillagok tüzét
halakat ki ad az óceánnak
ki sarjasztja a rétek dús füvét
és az erdőkben ki nevel fákat
hegyeket ki emel porból és kőből
ki fest színeket a szivárványra
koszorút ki fon akáctövisből
a Föld sebhelyes vérző homlokára
ki tanít hinni és szeretni egymást
ki súg az alvók fülébe álmot
szitkoló szájból ki old fel átkot
égő szemmel félőn vagy haragvást
a kígyók fejét ki tapossa szét
s ki mossa ki a világ szennyesét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése