Hallom a nyitott ablakon át,
– mintha hárfán pengetné az élet –
a májusi lombok suhogását.
Vagy csak a tétova távolban zenélnek?
Uram, pendítsd meg bennünk
vénülő szívünk megfáradt dallamát,
s ha félünk: Te védj meg.
Pendítsd meg bennünk,
mert látod: észre sem vettük,
hogy elmúlt, elszaladt...
s a túlpartra lépve
súlyos terhünk tegyük le Rád,
már itt, a szelíd hársak alatt.
Hadd halljuk szívünk ablakain át
először talán, vagy újra és újra,
beért éveink csöndesült moraját:
csak Benned zeng a hárfa húrja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése