Havasi gyopár,
te elsőszülött, hófehér,
tisztaságodhoz földlakó
fel nem ér. Sziklák
közt vajúdva jöttél világra,
januárnak reménység-virága.
Nem tarthat fogva sziklaszirt,
szabadon szárnyaló szirmaid
megérintik a felkelő Napot,
rajtuk semmi szenny,
semmi por. Te tündökletesség,
hegyek-völgyek éke,
szépségre szomjas lelkek menedéke,
úgy ragyogsz fenn magas sziklák tövén,
mint Megfeszítetten a sugárzó fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése