2025. július 12., szombat

Tamás Tímea: Túloldal

érzem Uram, az ész öregszik 
nála csak a test öregebb 
hol a lényeg mi túléli 
a reszkető félelmeket 
hol az arc ami ránctalan 
hol az érfal mi nem meszes 
hol a lélek mi túléli 
a hajnali rettenetet 
mikor gyűrötten sápadtan 
verejtékes álom után 
a tükör kegyetlen mélyéből 
visszatekintesz énreám   


sápad az arcom jól tudom 
levedlik rólam a szeretet 
üres lélekkel álmodom 
tudom lesz majd ki eltemet   

kiszikkadt erek hálózzák 
a szív régi domborzatát 
kopár hegyoldal kiégett fészek 
egy napig tán még elélek 
kegyelemből   

ami marad – 
szikár hegyoldal – a patak 
mi tisztára mossa a vermet 
hol csontjaim halkan telelnek 
egy őz jön majd szeme kristálytiszta 
előrenéz sohase vissza 
lelke őrzi a riadalmat 
mint csontjaim a nyugalmat 
s felettük hideg szelek zenélnek 
lassan ideje lesz a télnek   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése