a porral lepett füveken,
mezítláb; hogy frissen érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld pora;
mikor megérkezem.
Gyalog szerettem volna jönni,
hogy érezzem: – a telt kalász,
a rét sok térdeplő füve
elém borul, el nem eresztve,
s lábam kérve kulcsolja át.
Gyalog szerettem volna jönni:
át a szorgalmas földeken,
mindenkinek által kiáltni,
mezsgyén átlépni, kezetrázni:
„ Na és a munka, hogy megyen?"
Gyalog menni az utcán végig,
előre köszöngetni ott.
Tornácokon üldögélni, mint régen,
hogy mindenki arcomba nézzen,
s mondják: – „ Semmit se változott!”
Én gyalog fogok hazamenni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy sírva érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése