Makay Ida: Nekem adod

Ősz lesz akkor. Hűvös derengés. 

A láthatáron füstölője 

ég még a Napnak. Meg se rezdül 

se fűszál, se a pillanat. 

Akkor nyitsz be csöndben az ajtón, 

és nekem nyújtod szótalan, 

mely tenyeredben felparázslik, 

a halhatatlan fényű ékszert, 

az Esthajnali Csillagot.