hogy már nem emlékszem rád.
Ültem a buszon. Eszembe jutottál,
és vártam, hogy utolérjen
az ismerős sajgás.
Az arcodat még csak-csak felidézem.
Halvány a mosolyod,
távoli, mint amilyen mindig is voltál.
De ha azt a fanyar ízt keresem, ami a sajátom lett,
vagy azt, hogy még mindig csak rész vagyok-e nélküled,
vagy azt, hogy összerezzenek-e még,
ha meghallom a neved,
már nem talállak magamban.
Újfajta szabadság ez, még tanulnom kell.
Többé nem tegezlek majd a verseimben,
te helyett ő leszel bennük, ha egyáltalán.
Tíz év munkája ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése